Már az étel hangzásából sejthető, hogy a fajitas nem tősgyökeres magyar étel, viszont a nagy nemzetközi ételkavalkádban szeretjük tudni, melyik kedvencünk honnan származik.
A fajitas története az 1930-as évekre nyúlik vissza, helyileg pedig Amerika Mexikóval határos államába, Texasba navigálunk. A Texas déli és nyugati területein dolgozó mexikói marhapásztorok, a vaqueros-ok (a cowboyok latinó megfelelői) fizetésük egy részét marhahúsban kapták meg, ám csak azokat a részeit, amiket akkoriban felhasználásra alkalmatlannak ítéltek - mint például a fej, a belsőségek vagy a rekeszizom (melyet ma már skirt steak néven ismerünk, és szeretünk!).
A terelők nem voltak restek aztán a marha ezen részeit kreatívan elkészíteni: a cél természetesen az volt, hogy a kapott alapanyagból jót és tartalmasat ehessenek, akár munka közben, a puszta közepén is. A húst és a zöldséget felaprították, ebből adódik az étel neve: a faja spanyolul csíkot jelent, az -itas pedig kicsinyítőképzőként van jelen. A fajitas tehát "kis csíkot" jelent, mely hangsúlyozza, hogy a fajitasban minden hozzávalót vékony csíkokra vágnak. Majd az alapanyagokat szabad tűzön megsütötték és tortilla-lapokra halmozták, úgy, hogy egy kézzel még össze lehessen fogni - így magukkal tudták vinni a mezőkre és a szabad kezükkel pedig evés közben is terelhették a csordát.
A fajitas "feltalálása" után viszont még sokáig nem került kereskedelmi forgalomba. Egészen a '60-as évek végéig kellett várnia a nagyközönségnek, hogy megismerhesse ezt a fantasztikus ételt, viszont az eltelt idő elég volt ahhoz, hogy csodás családi receptek születhessenek, melyek aztán generációról generációra szálltak. Így történt meg az apró Kyle városkában 1969 szeptemberében, hogy Jonny Falcon, az austini húspiac menedzsere egy vidéki ünnepségen megnyitotta az első fajitas standot és ugyanebben az évben debütált az étlapon Otilia Garza Round-Up éttermében is a fajitas.
Ezután 1973-ban Houstonban lelhetünk újabb fajitas mérföldkőre, amikor a Rio Grande-Valley-ben született Ninfa Rodriguez Laurenzo megnyitotta a Ninfa's nevű tex-mex éttermét. A hölgy már fiatalon özvegyen találta magát öt kisgyerekkel és gyorsan ki kellett találnia, miből fogja fenntartani magukat - a többi ma már történelem. Éttermében a Valley-i örökségéhez tartozó egyszerű, ízletes ételeket, köztük is fajitast készített, amelyet "tacos al carbon" és "tacos a la Ninfa" néven árultak.
Míg az 1970-es években Houstonban és Valley-ben Otilia Garza és Ninfa Laurenzo népszerűsítették a fajitast tex-mex éttermeikben, Sonny Falcon angolok és spanyolok ezreinek mutatta be az ételt rodeókon, szabadtéri vásárokon és fesztiválokon felállított koncessziós standjain.
Az éttermekben a fajitasokat forró, még sercegő serpenyőben tálalták meleg tortilla lapokkal és ízletes szószokkal – guacamole, pico de gallo (apróra vágott friss hagyma, paradicsom, paprika és koriander) és reszelt sajttal – ezekből pedig a vendég magának állíthatta össze a fajitasát. Később az ételben főszereplő marhahúst fokozatosan váltották fel az egyéb húsfélék, mint a csirke, vagy akár a garnéla, de sok helyen lehet már zöldséges és extra sajtos fajitast is kóstolni.
A Rub & Roll Villában is törekszünk az autentikus tálalásra: forró serpenyőben szervírozzuk a marhaszegyes, csirkés, rákos vagy gomolyasajtos fajitast, amihez külön tálaljuk a szószokat és a tortilla lapokat.
Ha még nem tetted, kóstold meg ezt a mára az egész világon ismert és kedvelt tex-mex fogást - ígérjük, első látásra szerelem lesz!
Forrás: Austin Chronicle, Mayan Mexican, Tha Local Palate